Szabadság

Utolsó frissítés: 14. január 2019
A szabadság minden munkavállaló számára alapjognak számít, cikkünk röviden körbejárja ezt a témát.

A szabadság a munkavállaló pihenését, regenerálódását szolgálja és alapvetően a ténylegesen munkában töltött idő után adható ki minden naptári évben. Az alapszabadság mértéke, amely minden teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót megillet az 20 munkanap. Ha a munkavállaló munkaviszonya az év közben kezdődött vagy szűnt meg, részére a szabadság arányos része jár.
Munkavégzés hiányában is munkában töltött, így szabadságra jogosító időnek minősül:
– beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
időtartama (pl. pihenőnapok, vagy a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként biztosított szabadidő),
– a szülési szabadság időtartama,
– a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
– a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
– a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó
tartama,
– az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés tartama,
– véradáshoz szükséges, legalább négy órás időtartam,
– a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órás időtartam;
– hozzátartozó halálakor két munkanap;
A szabadság kiadásának 3 fontos szabálya van:
– 7 nap szabadságot akkor kell kiadni, amikor a munkavállaló kéri,
– évente egyszer 14 nap egybefüggő szabadság jár (munkaszüneti napokat is beleértve),
– 15 nappal korábban értesíteni kell a másik felet.

Az alapszabadságon kívül a munkavállalót pótszabadság is megilleti, amely kiadható életkor alapján, gyermek után, sérült gyermek után, egészséget veszélyeztető munka után.
Életkor után járó pótszabadság akkor illeti meg a munkavállalót, ha az adott életkort elérte, legkorábban a 25. életévtől adható ki évi 1 munkanap,
– majd a 28. életévtől 2 munkanap,
– a 31. életévtől 3 munkanap,
– a 33. életévtől 4 munkanap,
– a 35. életévtől 5 munkanap,
– a 37. életévtől 6 munkanap,
– a 39. életévtől 7 munkanap,
– a 41. életévtől 8 munkanap,
– a 43. életévtől 9 munkanap,
– a 45. életévtől 10 munkanap.

Gyermek után járó pótszabadság először a gyermek születésének évében, utoljára pedig abban az évben adható ki, amikor a gyermek 16. életévét betöltötte; mindkét szülő élhet a lehetőséggel
– egy gyermek után 2 munkanap,
– két gyermek után 4 munkanap,
– kettőnél több gyermek után 7 munkanap,
– gyermek születése esetén az apát 5 nap pótszabadság illeti meg, amely ikergyermekek születése esetén 7 napra emelkedik, valamint a ezen pótszabadság alatt az apának távolléti díj is jár. A pótszabadságot a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadni, legkésőbb a gyermek születését követő második hónap végéig,
– ha a munkavállaló sérült gyermeket nevel további 2 munkanapot vehet igénybe.

Fiatal munkavállalónak járó pótszabadság utoljára abban az évben adható ki, amikor a tizennyolcadik életévét betölti, s ez összesen 5 munkanap. Föld alatt állandó jelleggel dolgozó munkavállaló számára szintén 5 nap pótszabadság jár, valamint ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak 5 munkanap pótszabadságot kell kiadni. Azt az egészségkárosodással élő munkavállalót, akinek egészségkárosodása meghaladja az ötven százalékot 5 munkanap pótszabadság jár.
A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelezettsége, a kiadás előtt a részleteket meg kell beszélnie a munkavállalóval.
A szabadságot úgy kell kiadni, hogy tizennégy összefüggő naptári napot elérjen, de ettől közös megegyezés alapján eltérhet a munkaadó és a munkavállaló.
A szabadság és a pótszabadság kiadásának pontos feltételeit a Munka törvénykönyve részletesebben is tárgyalja.