Munkaidő

Utolsó frissítés: 15. január 2019
Cikkünk témája a munkaidő beosztása, a munkavégzés módjai, ha tájékozódni szeretne a témában olvasson tovább.

A Munka Törvénykönyve a munkaidőt a következőképpen definiálja: a munkaidő azt az időtartamot jelenti, amely alatt a munkavállaló köteles a munkáltató rendelkezésére állni és munkát végezni. A munkaidőbe bele kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is, viszont a munkahelyre való oda és hazautazás nem tekinthető a munkaidő részének.

  • Az Mt. napi 8 órában határozza meg a teljes munkaidő mértékét, ami heti 40 órányi munkát jelent,
  • Az Mt. további alternatívákat is biztosít, a munkavégzés lehet kötött vagy rugalmas, de akár egyéni beosztás alapján is,
  • Egyes szakmák esetében a teljes munkaidő rövidebb, mint a napi 8 óra, valamint említsük meg a rendkívüli munkaidő fogalmát is.

A munkaidő beosztása, a munkarend meghatározása a munkáltató joga és kötelessége is egyben. A munkaidő beosztását rendszerint a felek a munkaszerződés aláírásakor megállapodják. Általánosságban érvényes az, hogy egy átlagos munkahéten, teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazott esetében a munkával töltött órák száma nem haladhatja meg a 48 órát.
A munkaidő legfeljebb napi tizenkét, azaz heti hatvan órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a munkáltató, tulajdonos közeli hozzátartozója. Vannak esetek, amikor ennek az ellenkezője érvényesül, amikor egészségkárosító kockázat mellett kerül sor a munkavégzésre ez esetben a teljes munkaidő rövidebb is lehet.
Megemlítenénk még a rendkívüli munkaidő fogalmát, ami a munkavégzés azon időtartama, amikor a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint munkaidején felül is munkát végez.
A teljes munkaidőn kívül gyakori foglalkoztatási forma a részmunkaidő, ami napi 4 vagy 6 óra lehet attól függően, hogy miben állapodnak meg a szerződő felek. Fontos, hogy a munkavégzés pontos feltételeit a munkaszerződésben rögzítsék.
A részidős foglalkoztatás leginkább a munkaerőpiacra ki- és belépő munkavállalók foglalkoztatási formája, a kisgyerekes anyák számára átmenetileg a legelőnyösebb megoldás lehet.
A részmunkaidőn kívül számos más atipikus munkaviszony létezik, amelyek esetében a munkaidő rugalmas, vagy egyéni beosztású is lehet, ilyen például a távmunka, bedolgozás, munkakör megosztás stb. Az atipikus munkaviszonynak számtalan előnye van: növekszik a hatékonyság, olcsóbbá válhat a foglalkoztatás, csökken a betegállomány, az erőforrások kihasználtsága optimalizálódik, versenyelőnyt is jelenthet a munkaerő-piacon, csökken a fluktuáció, megtarthatóvá válik az értékes munkaerő, csökken a kiégés veszélye stb.
Az atipikus foglalkoztatási formák feltételeit az Mt. részletesebben is tárgyalja.